A támogatás átadásán a magyar kormány és a külügyminisztérium részvétét és együttérzését Kuti László konzul tolmácsolta, aki elmondta: mély megrendüléssel értesültek a katonák haláláról. A diplomata hozzátette, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma korábban azt a döntést hozta, hogy a háborúban elesett magyar vagy magyar kötődésű katonák családjainak „egy kis segítséget” nyújt.
„Ismét gyászol a kárpátaljai magyar közösség. Két olyan magyar származású katona hozzátartozóinak adtunk át ma támogatást, akik a kelet-ukrajnai harcokban estek el. Mindketten fiatalok voltak, egyiküknek még a családalapítás sem adatott meg. Sajnos az elmúlt időszakban több ilyen alkalmon kellett összegyűlnünk, de remélem, az elkövetkező időszakban erre minél kevesebbszer lesz szükség. Az elesett katonák a legdrágábbat, az életüket adták ebben a háborúban.Csak reménykedni és bízni tudunk abban, hogy beteljesül az álmuk: Kárpátalján a különböző nemzetiségek egymás mellett békében tudnak továbbélni, építeni a jövőjüket, szülőföldjüket, gondoskodni családjukról” – fogalmazott Kuti László. Hozzátette: tudjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy ezeket a mély sebeket begyógyítani nem lehet, de legalább egy kis támogatást nyújtunk a családoknak ebben a nehéz időszakban.
Lengyel Ottó volt felesége, Tetyana, aki két, 12 és 15 éves gyermeküket neveli tovább, elmondta, hogy a férfi tavaly októberben önként jelentkezett hazája védelmére, ettől a céljától nem lehetett eltántorítani.
„Bár nehezen, de sok más ukrán családhoz hasonlóan, mi is elfogadtuk a döntését. Természetesen aggódtunk érte, mint mindazok, akiknek a hozzátartozója a fronton harcol, azonban azt is megértettük, hogy meg kell védeni a hazánkat a megszállóktól” – mondja Tetyana. Hozzátette: Ottó soha nem panaszkodott, nem szívesen beszélt arról, mi történik a harctéren, így akarta megvédeni szeretteit a háború borzalmaitól.
A határőrség kötelékében szolgáló férfival utoljára március 27-én tudott telefonon beszélni a családja, másnap esett el harci feladatai teljesítése közben a Donyeck megyei Bahmutban.
„Tiszta szívű, kiegyensúlyozott, segítőkész ember volt. Nagyon szerette az életet, a családját, imádta a gyermekeit, mindenkivel azonnal megtalálta a közös hangot, így él tovább az emlékezetünkben. Nehéz elfogadni, hogy ő már nincs többé, és múlt időben beszélünk róla. Ez rendkívül fájdalmas…” – jegyezte meg szomorúan a nő.
Lengyel Ottó 42 éves volt.
Guti Andzselika öccsét, Miklóst gyászolja. Könnyek között mesélt testvéréről, aki Donyeck megyében hunyt el. Elmondta, Miklós tavaly április 13-án önként jelentkezett katonai szolgálatra a munkácsi toborzóirodában. A 95. különálló légideszant rohamdandárhoz osztották be. Szlovjanszkban, Limanban, utoljára pedig Kreminna térségében teljesített szolgálatot.
„Halála előtt egy nappal beszéltem vele utoljára, boldogan újságolta, hogy három nap múlva, tíz hónap után néhány napra hazaengedik. Eltelt a három nap, de nem jelentkezett. Február 19-én esett el, 21-én hivatalosan tájékoztattak arról, hogy meghalt, február 25-én temettük el Munkácson. Hazatért, de nem úgy, ahogy mi vártuk” – mondta elcsukló hangon Andzselika.
Miklós, aki az év elején kitüntetésben is részesült, januárban töltötte be a 29. életévét. Mint a testvér fogalmazott, nem tudja elfogadni, hogy meghalt, még most is várja, hogy megcsörren a telefon, és ő szólal meg a vonal másik végén. Bajtársaitól tudja, hogy egy robbanás következtében olyan súlyos, az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON:
